Éjszakánként - különböző gyakorisággal - a legtöbben mozizunk. Nem, ennél több történik, történeteknek válunk részeseivé, amik a valóságban nem történtek meg. Az emberiséget a kezdetektől foglalkoztatta, mi történik velünk, amikor álmodunk, elhagyja-e a lelkünk a testünket, mit jelentenek az olykor furcsa, máskor rémisztő, megint máskor - sajnos jóval ritkábban - vágyainkat teljesítő álmaink. Van-e közük a valósághoz? A korábbi tapasztalatainkból építünk fel történeteket? Vagy a jövőt láthatjuk előre?

Az álmok iránti tudományos érdeklődés és kapcsolódó kutatások a 20. században bontakoztak ki. Legkorábban Freud foglalkozott az álmok jelentésével. A pszichoanalízis kidolgozásakor kezdetben az álmokat tekintette a tudattalanba vezető "királyi útnak". Úgy vélte, az álomképek szimbólumok, melyek elfojtott vágyaink, indulataink kivetülései, az úgynevezett álommunka által "finomított", az álmodó számára elfogadhatóvá tett módon. Például harcolhatunk álmunkban saját indulatainkkal, haragunkkal egy vad kutya képében. Az álmok célja Freud szerint az elfojtott indulatok feszültségének levezetése, illetve a vágyteljesítés - ezek azok a szerencsés álmok, amikor álmunkban rengeteg pénzt nyerünk, felkeltjük érdeklődésünk tárgyának figyelmét, stb. Freud a pszichoanalízisben később az álomfejtéssel szemben inkább a szabad asszociáció módszerét tette elsődlegessé (amikor az analizáltnak ki kell mondania bármit, ami csak az eszébe jut), ezzel együtt a freudi álomfejtés eszköztárát a mai napig sokan alkalmazzák.

Freuddal párhuzamosan Jung is foglalkozott az álmok szimbólumaival. Szerinte az álmok megoldatlan érzelmi problémáinkat mutatják meg, személyiségrészeink működésének kiegyensúlyozatlansága jelenik meg bennük. Jung a személyes tudattalanunk mellett az úgynevezett kollektív tudattalan létét is feltételezte, egy olyan közös lelki tartományét, amiben valamennyi ember osztozik. Ennek megfelelően az álomelemzés során az álomban megjelenő tartalmakat kétféleképpen értelmezi: a szimbólumoknak van kollektív jelentése, ami mindenki számára közös, például az állatok általában különféle érzéseket jelképeznek, a kör forma (sok más jelentés mellett) a teljességet, stb. Emellett pedig természetesen van a szimbólumoknak személyes jelentősége, ami csak az álmodó élettörténetének, tapasztalatainak ismeretében érthető meg. Jung az álmok elemzését mindig elsődleges fontosságúnak tekintette a terápiás munkában. Az elemzés során fontos, hogy az álom szereplői jelképezik önmagukat is, azonban valamennyi álomszereplő az álmodó személyiségének egy-egy aspektusát is képviseli. Vagyis ha valaki egy erősen promiszkuis szereplővel álmodik például, az az ő hasonló vágyait jelképezi. Ha gyilkos üldözi az álomban, akkor a saját személyiségében meglevő romboló indulatok, ki nem fejezett agresszió jelenhet meg, vagy például valamivel kapcsolatos bűntudat, szorongás.

A klasszikus pszichodinamikus elméletek után az agykutatás területéről is érkeztek magyarázatok az álmok funkciójával kapcsolatban. 1977-ben Hobson és McCarley azt állította, hogy az álom az alvás REM (gyors szemmozgással járó) szakasza során random módon keletkező agyi impulzusok eredménye, az agy az eredetileg értelem nélküli impulzusokat úgy értelmezi, mintha azok külső ingerekből származnának, így álomképeket szervez belőle. Hobson ugyanakkor azt is gondolta, hogy mégsem szükségszerűen értelmetlenek az álmok, mivel kreatív termékek is születhetnek álmunkban, például egy probléma megoldása, amin napközben tűnődtünk (pl. Paul McCartney állítása szerint a Yesterday című dal dallamát megálmodta).

1983-ban Crick és Graeme egy újabb megközelítést publikált. Úgy vélték, a REM fázis alatt az agy "offline" módban a napközben összegyűlt információt szervezi és tárolja, a felesleges információt pedig "kiveti" magából - ebbe a folyamatba "pillant be" szerintük időnként az álmodó.

Hasonló gondolatot követ Wamsley és Stickgold - szerintük az agy éjjel gyakorolja a napközben tanultakat, ismétel, hogy a szükséges asszociációk, kapcsolatok jobban kiépüljenek.

Az evolúciós megközelítés szerint is gyakorlunk éjszaka. A Wisconsin egyetemen végzett kutatásban patkányokat akadályoztak meg abban, hogy alvásuk során REM fázisba kerüljenek, majd a túlélési készségeket igénylő teszthelyzetekbe hozták őket - amin a patkányok elbuktak. Elképzelhető, hogy az ember is alkalmazkodását segítő készségeket gyakorol álmodás közben.

Revonsuo álomnaplók elemzése során azt találta, hogy sokkal gyakrabban álmodunk rosszat, mint jót - évente 300-1000 rossz álomról számoltak be a kutatásban részt vevők. Revonsuo ebből arra következtetett, hogy ez evolúciós előnyt jelentett korábban: azok az őseink, akik éjjel többet gyakorolták a veszélyek felismerését illetve az azokra adható reakciókat, sikeresebben küzdöttek meg azokkal mindennapjaik során.

2011-ben a Berkley Egyetem kutatócsoportja érdekes kutatást végzett: a résztvevőknek megrázó képeket mutattak, majd a kísérleti csoportot nem hagyták jól aludni, míg a kontrollcsoportot igen. Másnap megmutatták ugyanazokat a képeket a kísérleti személyeknek. A kísérleti csoport tagjai erősebb reakciót (szívritmus, bőrellenállás) adtak, mint azok, akik alhattak egy jót. Ebből a kutatócsoport arra következtetett, hogy az alvásnak, és különösen az álmoknak szerepe van abban, hogy megküzdjünk a minket ért traumákkal.

Tudományosan egyelőre nincs döntő érv egyik vagy másik álomelmélet mellett. Pszichológiai munkám során én azt tapasztalom, hogy jól lehet az álmokkal dolgozni. Akár random képeket látunk éjjel, akár valóban elfojtott érzéseink, konfliktusaink jelennek meg az álmokban, az értelmezés során mindenképpen jelen vagyunk gondolatainkkal, érzéseinkkel. Az álom megbeszélése közben különböző emlékek idézhetők fel, korábbi és jelenlegi kapcsolatok elevenednek meg, kerülhetnek esetleg más megvilágításba. Hadd hozzak egy példát. Egy fiatal fiú teljesítményhez és beilleszkedéshez kapcsolódó szorongásos problémák miatt járt hozzám. Az egyik álmában egy olyan fát látott, amiben ahogy közelebb ment, látta, hogy rengeteg darázs él. A beszélgetés során felvetettem, hogy a darázs önmagában általában kevésbé veszélyes, de kellemetlen, szúrós állat, olyasmit jelképezhet, mint számos kisebb bosszússág. Erről eszébe jutottak iskolai élményei, mindazok a dolgok, amik osztálytársai viselkedésével kapcsolatban zavarják. Tovább kérdezve, hogy máskor is él-e még meg hasonló érzéseket, el tudtunk jutni addig, hogy megfogalmazza, szülei gyakran túlságosan is óvó-védő, féltő hozzáállása is gyakran kelt benne indulatokat. A fiatalember alapvetően tökéletesnek látta szüleit és nagyon igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Az álomban megjelenő érzések mentén haladva kimondhatóvá váltak azok a számára korábban elfogadhatatlan indulatok, amik így szorongásos tünetekhez járultak hozzá.

Hogy a darazsakkal valóban azért álmodott-e, mert azok az elfojtott haragot jelképezik? Valószínűleg sosem fog kiderülni. Viszont az álomképhez kapcsolódó érzéseket követve sikerült új irányba terelni a beszélgetést, a fiú számára korábban nem megfogalmazható érzéseket és gondolatokat kimondani.

Az álmaink végigkísérik életünket. Sokszor érezhetjük őket tehernek, mikor szívdobogással ébredünk az éjszaka közepén egy rémálomból, de mégis segítségünkre vannak, akár önmagukban is az idézett kutatások szerint, de különösen, ha megpróbáljuk megérteni, miről is álmodunk, mert közelebb juthatunk ahhoz a tudáshoz, hogy kik is vagyunk, melyek az elfogadható és nem elfogadható személyiségrészeink. És ha megismertük árnyékos oldalunkat, esélyt kapunk arra, hogy azt valamilyen konstruktív módon beépítsük a személyiségünkbe, jungi fogalommal élve előrébb lépjünk az individuáció, az önmagunkká válás útján. Múltbeli tapasztalataink hatnak jelenlegi kapcsolatainkra, érzéseinkre, a jövőnk azonban - legalábbis reményeim szerint - nem teljes mértékben determinált. Belső világunk megismerésével lehetőséget kapunk arra, hogy az "automatikusan lefutó programok" helyett új viselkedéseket próbáljunk ki, új, vagy addig háttérbe szorított tulajdonságainknak engedjünk teret. A tudás hatalom. Az önmagunkról való ismeret hatalmat ad jövőnk alakításához.