Hely, ahol a gyakorlati pszichológia segítő ötletei gyülekeznek

PszichoTér

PszichoTér

Mentalizálni mindenki tud?

2015. április 10. - PszichEmese

mentalizacio.png

Érezte már úgy, hogy olyasmit vágnak a fejéhez, amihez voltaképp semmi köze? Volt már, hogy majd' felrobbant valami miatt, ami logikusan nem is tűnt annyira bosszantónak? Akkor találkozott már a mentalizáció csődjével.

A mentalizáció azt jelenti, hogy gondolkodunk saját és mások érzéseiről, gondolatairól annak érdekében, hogy megértsük viselkedésüket. Például ha valaki vöröslő fejjel ordibálva közelít felém, nem arra számítok, hogy meg akarja kérdezni, mennyi az idő. Jól működő mentalizációs képesség esetén meg tudom mondani, éppen hogy érzem magam és általában az érzés indokát is tudom. Dühös vagyok, mert az ismerősöm késik a találkozónkról. Boldog vagyok, mert imádom a tengert és épp a partján ülök. Nem hangzik valami bonyolult dolognak, ugye? Pedig sokak számára az.

Minden pszichés probléma esetén számolnunk kell a mentalizáció zavarával, persze különböző súlyossággal. Az Agymenőkből ismert Sheldon Cooper az univerzumot legtöbbünknél sokkal jobban érti, ugyanakkor az emberi kapcsolatok terén jól látható nehézségekkel küzd. Ennek oka, hogy Sheldon karaktere autisztikus, az autizmus pedig a mentalizáció súlyos sérülésével jár - e személyek szinte teljesen képtelenek megérteni mások érzéseit. A Francis Underwood-hoz hasonlóan antiszociális személyiségzavarban szenvedőknek szintén gondot okoz a mentalizáció, de másképp: ők jól meg tudják jósolni mások viselkedését, reakcióit, akár érzéseit, azonban nem érzik át ezeket az érzéseket, azaz jól "olvassák" a másikat, de valódi empátiára nem képesek.

E két állapotban tehát a mentalizációs képesség súlyosan sérült, azonban ez nem feltétlenül okoz szenvedést a Sheldonoknak és Franciseknek, inkább a környezetüknek... A borderline személyiségzavarban szenvedőknél azonban más a helyzet. Ők e képesség hiányosságai miatt nagyon nehezen boldogulnak saját érzéseik szabályozásával és kapcsolataikkal. Korábbi bejegyzésemben érintettem már a borderline szeméyliségzavart, aminek főbb tüneteit (identitászavar, érzések és indulatok szabályozásának zavara, közeli kapcsolatok fenntartásának súlyos zavara) magyarázza a rossz mentalizáció. A borderline személy belső feszültséget él át, de nem tudja ezt "felcímkézni", azaz megnevezni, hogy pontosan milyen érzést él át éppen, még kevésbé van ötlete, honnan támadt ez az érzése. Egy jellemző beszélgetés egy terápiás ülésből:

Kliens: Álltam a tükör előtt és láttam, hogy mennyire csúnya vagyok. És jött megint az az érzés, nem tudom, miért, és akkor muszáj volt megvágnom magam.

Terapeuta: Mi történt mielőtt bement a fürdőszobába? Ki mit csinált?

Kliens: Én ültem a szobámban, anyám meg a nappaliban tévézett az új pasijával.

Terapeuta: És mit érzett akkor az anyjával kapcsolatban?

Kliens: Haragudtam rá, hogy nem foglalkozik velem. Mióta ez a pasija van, folyton csak rá figyel, rám meg soha.

De ennél "hétköznapibb" kórképeknél is megfigyelhetők a mentalizáció problémái. A depressziósok például gondolkodnak ugyan saját és mások érzéseiről, de azt negatív szűrőn keresztül teszik. "Nagyon magányos vagyok, mert senki nem figyel rám, a kollégám is csak azért állt szóba velem, mert muszáj, amúgy unalmasnak tart engem, mint mindenki más." 

A mentalizáció sérülésének oka többféle lehet. Az autizmus esetében biológiai okokat feltételezünk - kimutatható bizonyos agyi területek eltérő működése. Az antiszociális személyiségzavarnak úgy tűnik, szintén van genetikai háttere. A többi esetben azonban főleg a korai kapcsolatoknak van szerepe. A mentalizáció egészséges fejlődéséhez a babáknak szükségük van egy másik személyre, aki megérti érzelmi állapotaikat és visszatükrözi azt nekik, méghozzá olyan módon, hogy a baba lássa, hogy most az ő érzését tükrözik éppen, nem pont ugyanazt az érzést éli át a felnőtt. Ez azt jelenti például, hogy ha egy kisgyerek megijed valamitől, az anya mondja, hogy "jajj, de megijedtél, de semmi baj" és ezt megfelelő metakommunikációval kíséri, nem pedig ő is frászt kap. Utóbbi esetben a gyerek azt fogja hinni, hogy érzései "ragályosak". Jó esetben a gyermek be tudja építeni magába az érzések kezelését, magától is tudni fogja, épp mit érez és egyre jobban meg fogja tudni nyugtatni magát.

Különösen káros a mentalizáció fejlődésére, ha a gyermeket bántalmazzák. Ekkor ugyanis a gyerek nem saját érzéseinek tükörképét kutatja a bántalmazó lelkében, hanem a felé irányuló fenyegetést. Így a bántalmazó lelkét a gyerek jól érti, sajátját azonban nem, így érzéseit sem tanulja meg szabályozni. A bántalmazás azt is akadályozza, hogy a gyerek átvegye mások látószögét. Egyrészt azért, mert a fontos másik látószögében ellene irányuló ártó szándék van, ami igen kellemetlen látószög, másrészt, mert a bántalmazó szülő maga sem mentalizál, így gyermekét sem tudja erre tanítani. Ha a szülő mentalizálna, átérezné gyermeke félelmét, fájdalmát és ez megakadályozná a bántalmazást.

Az is problémát jelent, ha a szülő félreérti a gyermek érzéseit és nem a megfelelő érzést tükrözi számára. Így a gyermek az érzést nem sajátjaként éli meg, ami miatt belsőjét üresnek éli meg - ha az érzéseim nem az enyémek, akkor nincsenek is érzéseim. Ez jellemző a nárcisztikus személyiségzavarra, amivel korábbi bejegyzésemben foglalkoztam.

A korai kapcsolatokban szerzett sérülések tehát komoly nehézséget okoznak további kapcsolatainkban, de nem "gyógyíthatatlanok". Gyógyulhatnak "maguktól" egy későbbi biztonságos kapcsolatban, vagy terápia segítségével.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoter.blog.hu/api/trackback/id/tr557335256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rics2 2019.05.16. 20:02:27

Szia

Köszönöm megosztásodat.

Az utolsó bekezdést szeretném pontosítani. Úgy látom hogy az ahogy írod, bár igaz, de inkább elméletben: "Gyógyulhatnak "maguktól" egy későbbi biztonságos kapcsolatban".

A gyakorlatban azonban azok akiknek szíve körül már alakul a páncél, pláne akiknek már érzelmi sebezhetetlenségig kérgesedett, azok olyan párokat és barátokat "vonzzanak" be akik szintén szívük kérgesedésétől szenvednek (tudat alatt). Szülő-gyerek viszonylatban is ugyanez áll fenn: érzelmileg lezárult szülő nem tud érzelmileg rendelkezésre állni a gyerekének, ezért a gyerek szíve is megkeményedik sajnos.

Így a "magától gyógyulás" lehetősége a gyakorlatban nem nagyon valósul meg, hiszen a feltétele - a biztonságos kapcsolat léte - a gyakorlatban nem adódik.

Békés napot
Ricsi
süti beállítások módosítása