Ma egy szerintem hasznos cikkre bukkantam a Psychology Today oldalon. Amy Moran pszichoterapeuta 8 olyan tévhitet azonosított, melyek megnehezítik számunkra céljaink elérését. Míg gondolkodásunk formálására rendelkezésünkre áll a teljes oktatási rendszer, az érzések felismerését, kezelését "csak" a szocializáció során sajátítjuk el - ha a környezetünkben hiányoznak a megfelelő szerepmodellek, bajba kerülhetünk. Az alábbi nyolc általános vélekedést azonban érdemes felülvizsgálnunk:
1. Valahogy máshogy kéne éreznem magam. Gyakran mondjuk, hogy "Tudom, hogy ilyen apróságon nem kéne bosszankodnom", vagy "Ennek jobban kéne örülnöm". Hasznosabb azonban elfogadni, hogy tényleg úgy érezzük magunkat, ahogy. Ez viszont nem jelenti, hogy ne változtathatnánk gondolatainkon és viselkedésünkön. Ezek módosítása pedig megváltoztathatja az eredeti érzést.
2. Nem tudom befolyásolni az érzéseimet. Ha nem is tévedtem azzal kapcsolatban, hogy érzem magam éppen, nem jelenti azt, hogy ebben az adott állapotban kell maradnom. Mint azt az előző pontnál is írtam, a gondolkodás és viselkedés megváltoztatása befolyásolja az érzelmeinket.
3. A kibeszéléstől jobban érzem magam. Nos, ez sem feltétlenül igaz. Például a harag esetén a párna püfölése vagy a bosszantó esemény elmesélése újra és újra csak fenntartja dühünket.
4. Aki kontrollálja az érzelmeit, az úgy viselkedik mint egy robot. Az, hogy egy nehéz nap után igyekszünk valami olyat csinálni, amitől jobban érezzük magunkat, nem az érzéseink tagadását, elfojtását jelenti, hanem remek megküzdési készségeket.
5. Más embereknek hatalmában áll elérni, hogy egy bizonyos módon érezzem magam. Ezt talán a legfontosabbnak tartom a felsorolásból. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a férjünk felidegesített, a főnökünk megalázott, stb. Pedig valójában más emberek viselkednek valahogy, ami hatással van ránk, de érzéseinkért mi magunk felelünk. Gondolkodásunk és viselkedésünk tudatos megválasztásával mi vagyunk az egyetlenek, akik meghatározzuk, hogyan érezzük magunkat.
6. Képtelen vagyok elviselni a kellemetlen érzéseket. Ha valaki úgy érzi, képtelen bizonyos érzések elviselésére, az általában az olyan helyzetek elkerüléséhez vezet, amiben át kellene élni azt. Például aki szorong a magas elvárásoktól, igyekszik elkerülni, hogy előléptessék. Így lehetősége sincs megtapasztalni, hogy igenis meg tud birkózni azzal az érzéssel. Ez az élmény pedig az önbizalmat és magabiztosságot növelné.
7. A negatív érzelmek rosszak. Könnyű az érzéseket jó és rossz kategóriára bontani, ugyanakkor önmagában egy érzés sem rendelkezik előjellel. Az számít, mit kezdünk azzal az érzelemmel. Például nem sok pozitív társadalmi változás történt volna meg, ha néhányakat nem dühítettek volna fel az aktuális viszonyok.
8. Az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Bár fontos, hogy bizonyos helyzetekben rossz hangulatunk ellenére is profi módon tudjunk viselkedni, megfelelő társas helyzetekben jó, ha meg merjük mutatni érzéseinket, el tudjuk fogadni közeli ismerőseink támogatását.
A felsorolásban nem véletlenül szerepel sokszor, hogy igazán azt tudjuk megválasztani, mit gondolunk és mit teszünk. Érzelmeink nem egyenes következményei egy-egy szituációnak, amibe kerülünk, azon múlnak, mit gondolunk arról a helyzetről. Gondolataink befolyásolják, hogyan viselkedünk, ez pedig már alakítani fogja magát a helyzetet is. Például ha a buszon észreveszem egy kollégámat, aki nem vesz észre engem, gondolhatom azt, hogy biztos szándékosan nem néz rám, mert utál. Ekkor nyilván én is távolabb húzódok és továbbra sem lesz közünk egymáshoz. Ha azonban azt gondolom, biztos elmélyült a gondolataiban, esetleg odamegyek hozzá és beszédbe elegyedünk. Aminek során akár az is kiderülhet, hogy utál, de így egész máshogy is alakulhat a helyzet, aminek függvényében biztosan változni fognak az én érzéseim is.
