Napok óta a vezető hírek egyike a Germanwings járatának tragédiája, ahol egyre biztosabbnak tűnik, hogy a másodpilóta szándékosan rántott magával 149 embert a halálba. A legtöbben aligha tudjuk beleélni magunkat, hogy képes valaki egy utasszállító repülőgépet a sziklának irányítani.

A pszichiátria és pszichológia az öngyilkosságnak ezt a fajtáját, ahol az öngyilkosságot elkövető személy másokat is megöl, kiterjesztett öngyilkosságnak hívja. Időről időre hallhatunk a médiában olyan férfiakról és nőkről, akik megölik családjukat, majd önmagukkal is végeznek. Az ilyen öngyilkosságok indítéka általában az, hogy annyira szörnyűnek látja az illető a világot, az életet, hogy szeretteit is meg szeretné menteni ettől, úgy gondolja, nekik is jobb lesz, ha nem kell tovább szenvedniük. Az azonban, hogy valaki számára ismeretlen embereket öljön így meg, extrém ritka, ahogy azt a másodpilóta ügyében a Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozó pszichiáter is állította.

Az öngyilkosságnak több típusát különböztetjük meg. Az első különbség, hogy pszichotikus vagy nem pszichotikus öngyilkosságról beszélünk. A pszichózis olyan pszichés állapot, melyben megszűnik az egyén kapcsolata a valósággal - a pszichotikus személy hallucinál (leggyakrabban hangokat hall), téveseszméi vannak (például azt gondolja, űrlakók chip-et ültettek az agyába). A pszichotikus állapotban elkövetett öngyilkosságok általában brutálisabbak és végzetesek (például felgyújtja magát az elkövető). A nem pszichotikus öngyilkosságokat további típusokra oszthatjuk: a "reménytelen", a "hisztrionikus" és a "racionális" típusra. A reménytelen öngyilkos úgy gondolja, számára nincs már további alternatíva, nem tud tovább élni. Általában depresszióban szenvedő emberek tartoznak ebbe a csoportba. A depresszió hátteréről, kezeléséről írtam korábbi bejegyzésemben. A hisztrionikus típusú öngyilkosságot elkövetők az öngyilkosságot arra használják, hogy üzenjenek környezetüknek, esetleg irányítsák azt - az ilyen "fenyegetőzést" ugyanolyan komolyan kell venni, mint bárki más öngyilkossági szándékának kifejezését. A racionális típusba a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők vagy kilátástalan élethelyzetekben levők tartoznak, akik lehetőségeiket mérlegelve jutnak arra következtetésre, hogy az öngyilkosság a legjobb lépés, amit tehetnek.

Andreas Lubitz volt barátnője a Bild című német lapnak azt nyilatkozta, hogy a másodpilóta korábban azt mondta "egy napon olyat fog tenni, ami megváltoztatja a rendszert és mindenki megismeri a nevét". Amennyiben tényleg mondott ilyet Andreas Lubitz, az utalhat arra, hogy elismertségre, sikerre vágyott, amit nem sikerült elérnie, sikertelensége miatt pedig a "rendszert" hibáztatta. Az alapján, hogy kollégái és ismerősei elmondása alapján csendes, udvarias és barátságos, valószínűtlen, hogy pszichotikus állapotban volt (persze ennyi információ alapján nem is kizárható). Úgy tűnik tehát, hogy rengeteg haragot érzett az őt akadályozó, szerinte rajta kívülálló tényezők miatt. Érdekes, hogy úgy tűnik, elérte, amit szeretett volna: az elmúlt napokban az egész világ megismerte a nevét, és úgy tűnik, a rendszert is fogják változtatni, például már meg is született a rendelkezés, hogy senki ne maradhasson egyedül a pilótafülkében a jövőben.

Érdekes lesz annak vizsgálata, felelős-e valaki azért, hogy senki nem vette észre Lubitz problémáit, nem sejtették, hogy a férfi ön- és közveszélyes lehet. Az orvosi titoktartás alól ez a körülmény ugyanis feloldja a szakembert. A repülési hatóságok számára felvetheti az eset a rendszeres pszichológiai alkalmasságvizsgálatok szükségességét. A hétköznapi emberek számára pedig talán az az üzenet, hogy fontos odafigyelnünk egymásra, észrevenni, ha valaki nincs jól, komolyan venni esetleges öngyilkosságra utaló mondatait, megpróbálni rávenni az illetőt, hogy kérjen segítséget.